Nem tudom ki hogy van vele, én imádok röhögni. Mindenen, de tényleg.

Na jó, azért a fogyatékosok bajain nem vagyok hajlandó nevetni, de mindenevő vagyok. Ha nem lenne, be lennék savanyodva és csak otthon csücsülnék. Mondhatni a hülyeségért élek. Na jó ez nem igaz teljesen, de lételemem. 

Nem tudom milyen régi találmány, talán már az őskorban is derültséget okozott, ha valaki megégette magát a tűzzel. Szóval folyamatosan keresem, hogyan lehetne viccelni és vicceket mesélni. 

A viccek, mint jó szofordulatok, frázisok olykor szállóigék lesznek és bekerülnek a köztudatba, mint kifejezések. Ez olyan érdekes, de annak örülök, hogy a magyar ember és a főleg a székely olyan kifinomultan tud nevetni. Nálunk vannak a legjobb viccek. Szoktam olvasni angolul is vicceket, de elég satnya az angol humor, illetve kevésbé színes, mint kicsiny országunk díszes szókincse. 

Végezetül egy vicc: 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.